A Hargita Rétságon

A Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes március 25-én, vasárnap délután az év kulturális eseményét varázsolta a rétsági Művelődési Központ színpadára.

A világhírű táncegyüttes egykori tagja, Simon  Kati meghívására érkezett kisvárosunkba, és a János vitéz felejthetetlen sikert aratott.

Az előadást remek hangulatú közös vacsora követte, majd a táncosok  az Egyesület tagjainak és pártoló tagjainak, barátainak vendéglátását élvezhették a másnapi továbbindulásukig. Nemcsak mi, de a teljesen kívülállók is lelkesedtek a történtekért. Talán jól mutatja mindezt, ha idézzük GiK tudósítását :
      "Húsvéti készülődés címmel kézműves foglalkozás indult. Az asztalok mellett aztán sokféle barkácsolás valósult meg, és keltek életre rajzban, tojásban, csuhéban a husvéti álmok. Mindez Fábiánné Székely Szilvia, Misik Zsuzsanna, Rinkácsné Homolya Gabriella kérművesek közreműködésével valósult meg. Közben a hangulatot előkészítendő a zenekar is játszott "egy sort", csak úgy örömzeneképpen.

      16 órára megtelt a művelődési központ színházterme, ahová a János Vitéz című produkciót hirdették. A plakátot látva először elgondolkodtam, hogyan is kerül táncszínpadra Petőfi örökbecsű műve. Aztán amikor elolvastam ezen honlapon is megtalálható ismertetőt, már szinte biztosra vettem, jobban fogom magam érezni, mint mondjuk egy (Wagner) Parsifal előadáson. Aztán elsötétedett a terem, felcsendült a nyitány Kacsóh Pongrác ismert dallamaival. Amikor megszólalt az ének emigyen: Az én nevem, az én nevem "Pattogatott Kukorica János", már biztosra vettem hogy valami teljesen új műfajnak nézünk itt elébe. Felgördült a függöny, megjelenik egy vásári kikiáltó cilinderben frakkban, akik "munkatársával" vezet bennünket végig a történet rejtelmein. Beszédes keretet adva azok számára akik nem emlékeznek már kristálytisztán János Vitéz történetére. Aztán elszabadult az indulat, a humor, a vígság és a tánc. Ha valaha is azt írtam valamiről, hogy fergeteges sikert aratott egy műsor, akkor ez a délután bőven rászolgált a nézők kitörő tapsaira. Itt olyan történt, amit én még Rétságon soha nem láttam. A publikum a finálénál felállva tapsolt szünni nem akarón. Ne is kérjék hát, hogy ügyetlen szavakkal próbáljam itt elmesélni miként került színre János Vitéz és Iluska története. Ha azt írom, hogy abszolút profi dramaturgia, koreográfia és előadás, ezek után úgysem mond többet.

      A program megvalósulásáról el kell mondani, hogy rendező és házigazda ezennel a Kereplő Néptánc Egyesület és lelkes tagsága. Ugyanis az ő meghívásukra érkezett városunkba a Hargita Székely Népiegyüttes. A házigazdaságot is szó szerint kell érteni, hiszen a tagok vettek részt a vendégek elszállásolásában, sőt a fellépés utáni vacsorát is az egyesületi tagok főzték. Ezzel nem csak a hazai konyhából adtak izelítőt, hanem a költséghatékonyságra is törekedtek. Mert a műsor költségét az egyesület vállalta fel. Ebben a szándékában a Városi Önkormányzat és a Kölyöksziget Alapítvány is segítette, de azért az anyagiak és a tennivalók jelentős részét tette ki amit a közösség tagjai adtak ahhoz, hogy itt Rétságon megvalósuljon a műsor. A székely táncososok csoportja több napra érkezett, és városunk előtt és után is színpadra lépnek. Budapesten a Hagyományok Házának meghívására március 24-én, szombaton kétszer léptek színpadra, délután 3, illetve este 7 órakor. Szintén szombaton este a társulat részt vett Dunaharasztiban a Székelybálban, ahol felcsíki táncokat mutat be. 26-án hétfőn délután pedig Solymáron lesz előadása az együttesnek. A turné utolsó állomása Szeged, ahol szintén két fellépés lesz március 27-én, kedden délután 3, majd este 7 órától.

      A tapsok után Simon Katalin, kicsik, nagyok táncoktatója meghatott szavakkal mondott köszönetet a fellépőknek. Mint ahogyan elmondta valamikor ő is ennek az együttesnek volt táncosa, és ma is őrzi az ottani élményeket, az ott szerzett tudást, és nagyon felemelő érzés most a fizikai távolságot megszüntetve érezni a barátság távolból sem megszakadó erejét."

Néhány kép szintén tőle: