2012. március 29., csütörtök

Hargita Nemzeti Székely Népi Együttes - mint emberek

Először is KÖSZÖNET, hogy itt jártatok nálunk Rétságon! Látszólag nem történt nagy dolog, hiszen 30-40 ember kiáll egy színpadra, énekelnek, táncolnak, zenélnek 2-300 ember előtt, akik mindezért derekasan, állva tapsolják meg a különleges produkciót. Aztán a nézők és a táncosok szemébe könny szökik, amikor Simon (Kozák) Kati (egyeseknek néni, pedig örökifjú) felmegy megköszönni a táncosoknak. Mert Kati még mindig egy velük, lelkében, hiszen ott volt az alapítók között húsz évvel ezelőtt, és ha hazatér, mindig első útjai között szerepel meglátogatni őket. Az a tizenkét év Katinak volt a legszebb, nekünk pedig az, ahogyan tanítja a gyermekeinket (vagy éppen minket) türelemmel, szeretettel, nemes egyszerűséggel. Ez az egyszerűség, amit ezek a táncosok is hordoznak. Szívből zenélnek, szívből táncolnak, vagy ha kell otthon a Hargitán, vagy Csíkban kaszát fognak, máskor meg archív felvételekről, vagy a még élőktől tanulnak - nemcsak néptáncot. Emberszeretetet, egymás iránti tiszteletet, az őseink hitét, kultúráját mentik, s szerettetik meg az utánuk jövőkkel.
Mi jó vendéglátóik akartunk lenni. Mert ha tánccal nem, akkor legalább finom hazai ízekkel, jó pálinkával, borral örvendeztessük meg atyafiainkat. Aztán este örömben beszélgethettünk velük, s ők is hoztak nekünk olyan „ízeket”, amelyekre még sokáig jó lesz emlékezni. Hazamenve a hozzánk kvártélyra beosztottakkal nálunk éppenséggel gyorsan a zenéé lett a főszerep, s játszott mindenki, amin csak tudott, s ha a hangszerek nem is mindig voltak tökéletesre hangolva, a lelkünk annál inkább hangolódott egymásra, mit sem törődve az idő gyors előrehaladtával.
Másnap nehéz volt a társulattól búcsút vennünk, hiszen, ahogy a gyerekeim megfogalmazták: „Olyan jó lenne, ha még egy napot legalább maradhatnának”. De reméljük (mert Kati megígérte), jövőre sikerül együtt tölteni egy újabb páratlan napot, s akkor már ismerősként, sőt barátokként üdvözölhetjük egymást. Addig is ne feledjük: tanuljuk meg becsülni a művészeti vezetőnket, hiszen körülötte hasonló kis oázis teremtődik, mint ami ebben az együttesben megtalálható! Lelket olajozó, melengető, értéket hordozó világ, valahonnan az erdélyi hegyek békebeli honából.

Nincsenek megjegyzések: